Serrano - Változás

{Intro}
A húsom a vérem a börtönöm, a lelkem érzelem
A pokol hamvaiból alkottak, a bűn bennem él s velem
Én voltam minden tett, ezért holt a megvetés bennem
Te voltál az értelem minden szenvedésemben
Én vagyok a mindent felülíró színtiszta érzelem
Vigyázok rád ha karjai köré fonna a félelem
Farkas szemet nézek a halállal gyenge és védtelen
A halhatatlanság mámorító, de nélküled értelmetlen
A legnagyobb kínná válhat, mert te vagy az életkedvem
Rejtve marad a szép, nem érzem az ízt ételekben
Nincs mélység nincs magasság ez van nincs más
Minden rajtunk múlik hogy mit látok és mit látsz

{Verze 1}
Odakint zuhog az eső a jég veri a párkányunk
A múltban áskálunk de a szürkületben mást látunk
Nyugalmat lélegzek be és az életen merengek
A lélek festménye ez a fénytelen szemeknek
A képzelet elvezethet oda hol az érzelmek rekedtek
Ahol nem tűnünk többnek csak éretlen gyereknek
Minden szívdobbanást a csalódás az értelem vetett meg
A szívek éheznek bennünk és élelmet keresnek
Nappal üres vagyok és rideg de az éjjelek elvezetnek
Oda hol védtelen vagyok az érzések élve eltemetnek
Rémképek üldöznek démonok vájkálnak a lelkembe
Segítségért kiáltanak bennem mélyen elveszve
Jeges verejtékekben ébredek a szívem kalapál
Ha elnyomom amit érzel az élet maga a halál
Ha elnyomod amit érzel az élet maga a halál....
Az élet maga a halál...

{Refrén}
Az ázott föld illatát belélegzem és megértem mit mond a táj
Mély érzelmekkel beszél az nem hazudhat úgy mint a száj
Azt mondja mindig itt lesz nekünk hogyha bármi fáj
Csak lehunyod a szemed efelől nem érhet aggály

{Verze 2.}
Segítségért kiáltanék de nincs senki mellettem
A magány az arcomba röhög, úgy érzem végleg elvesztem
Remegek, halálos félelem lesz úrrá rajtam
Érzem ahogy a férgek a húsom nyúzzák halkan
A könnyeimmel küszködök az éjben a csuklyám felveszem
A város fényeit kérem könyörgök SEGÍTSETEK NEKEM!
Őrlődök magamban minden pillanat gyötrődés
A lelkedet nyomorítja meg ha az ördögtől kölcsön kérsz
A múltam megfertőz de nem merném másképp tenni
Bár amit kaptam tőle ezért az árért SEMMI!
Bár értelmetlen a múlton rágódni csak tönkretenne mélyen
Lepusztultam legbelül és ölbe tett kezekkel néztem
Ahogy a talaj kicsúszik alólam de időben felismertem
Hogy a megváltást a tetteimben keressem nem istenben
Óvatosan hagytam hogy az érzelem átitassa a lelkem
Mert anélkül csak csont és hús vagy elveszve a rengetegben
A szeretetért kiáltottam de a szürke falak elnyelték
Aztán olvastam hogy mosódik egybe a sötétzöld a tengerkék
A drogok, a kurvák, az agyhalottak álmában elveszve
Kiégsz belülről de a boldogságból nem kapsz egy cseppet se
A magány némán megbújt és emésztette a lelkem
A könnyek nem csillapították teljesen elburjánzott bennem
Férgek vájtak utat az elmémbe és elfertőzték
Ha a régi önmagammal találkoznék egyet köpnék
Bár megértem, hisz épp ésszel ezt nem lehet átvészelni
A pokolban a pénz az úr és nem bűn rá vért csepegtetni!
Nem hittem volna hogy vége lehet, hogy kiszakadok a fertőből
De a madarak suttogtak nekem az erdőből a szabadságról az erőről
A bennünk rejlő erődről mert a hatalomvágy felőröl..
Mert a hatalomvágy felőröl...

{Refrén}
Az ázott föld illatát belélegzem
És megértem mit mond a táj
Mély érzelmekkel beszél
Az nem hazudhat úgy mint a száj
Azt mondja mindig itt lesz nekünk
Hogyha bármi de bármi fáj
Csak lehunyod a szemed
Efelől nem érhet aggály

{Outro}
Belém furakodott a vágy érezni akartam mindezt
Nem szégyellem a múltam és semmi kép se színezd
De tudod az utóbbi nap átértékeltem mindent
Eltorzult lélekkel az elkeseredettség itt bent
Letelepedett mélyen de megváltam tőle végleg
És te voltál aki kiseperte a megmaradt törmeléket!